Miközben az amerikaiak áprilisban próbálták egy asztalhoz ültetni Ukrajna és Oroszország vezetőit, Kelet-Európában még intenzívebben folytatódtak a harcok. A BBC News becslései szerint több mint 620 ezer orosz katona tartózkodik ukrán területen, és véres küzdelem folyik néhány méternyi előrehaladásért. Kelet-Ukrajnában a katonák a front mindkét oldalán nap mint nap aggódva figyelik az eget, hogy nem jelenik-e meg egy gyilkos drón, amely ritkán téveszti el a célt. Az emberveszteség nagyobb a bevallott számoknál, a front befagyott, és Donald Trump amerikai elnök első száz napja alatt nem sikerült nyélbe ütni a tűzszünetet.
Május 2-án az amerikai külügyminisztérium kiadott egy nyilatkozatot, amelyben jelezte, hogy elfogyott a türelmük a béketárgyalásokkal kapcsolatban. „Nem fogunk a legkisebb jelre is repülőre ülni, hogy közvetítsünk a tárgyalásokon. Ez most a két fél feladata, és most van itt az ideje, hogy konkrét elképzeléseket dolgozzanak ki és mutassanak be a konfliktus lezárásáról” – mondta Tammy Bruce szóvivő. A nyilatkozat súlyosságát enyhítette, hogy nem a Fehér Ház adta ki, sokan úgy értelmezték, hogy ez is Trump tárgyalási taktikájának a része. Marco Rubio külügyminiszter egy televíziós interjúban elismerte, hogy az amerikai erőfeszítések ellenére még mindig túl nagy a szakadék a két fél között. „Látjuk, mi lenne szükséges ahhoz, hogy Ukrajna lezárja a háborút, és látjuk azt is, mi lenne szükséges ahhoz, hogy Oroszország lezárja. A probléma az, hogy a két álláspont még mindig nagyon távol van egymástól. Nem fogjuk feladni abban az értelemben, hogy készek leszünk segíteni, amikor tudunk. Ám van egy pont, amikor az elnöknek el kell döntenie, mennyi időt szán a kormány legmagasabb szintjein erre” – jelentette ki a miniszter.
Szétlőtt falu a Donecki területen Fotó: AFP/Roman Pilipey
Mielőtt az amerikaiak jelezték, hogy visszalépnek, és teret adnak a két félnek, még egy béketervezettel is előálltak, amely kompromisszumot követelt mind a két oldaltól. A Trump által az utolsó ajánlatnak nevezett egyoldalas tervet áprilisban Párizsban adták át az ukránoknak. Daniel R. DePetris külpolitikai újságíró a The American Conservative oldalán közölt elemzése szerint a terv megpróbált „egyensúlyt teremteni Oroszország maximalista törekvései és Ukrajna független államként való megmaradásra irányuló vágya között”. A tervre válaszul az oroszok saját követelésekkel álltak elő, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig újra kijelentette, hogy nem adja fel a Krímet.
A tervezet bizonyos részei valóban nem kedveznek Kijevnek:
az amerikai forgatókönyv befagyasztja a frontvonalat, a Krím az oroszoké marad, Ukrajna nem kap NATO-tagságot,
és a Moszkvával szembeni szankciók is megszűnnek egy idő elteltével. „Ez a megállapodás, hibáival együtt, valószínűleg a legjobb, amit Ukrajna a jelenlegi körülmények között kaphat” – fogalmazott DePetris. Hozzátette: az amerikai terv alternatívája a háború folytatása, amelynek elhúzódása a feltételek fokozatos romlásához vezet. Marco Rubio a Fox Newsnak adott interjúban felvázolta az amerikai terv mögötti logikát: „Ennek a háborúnak lényegében nincs katonai megoldása.
Putyin nem tudja elfoglalni egész Ukrajnát, Ukrajna pedig nem tudja visszaszorítani az oroszokat
oda, ahol 2014-ben voltak.”
Az európaiak nem álltak elő alternatív ötlettel.
A Keir Starmer brit miniszterelnök által életre hívott hajlandók koalíciója egyelőre nem több, mint egy újabb csoport, amelynek tevékenysége a zászlók előtti fotózkodásban és a hangzatos nyilatkozatokban merül ki. Az európai vezetők eddig nem tudtak profitálni abból, hogy Donald Trump április végén egyre több alkalommal fejezte ki Vlagyimir Putyinnal szembeni frusztrációját. Emmanuel Macron francia elnök ugyan április 28-án a Paris Match lapnak azt nyilatkozta, hogy a következő napokban az amerikaiakkal növelni fogják a nyomást Moszkván, eddig ez nem történt meg. „Úgy gondolom, meggyőztem az amerikaiakat arról, hogy a fenyegetés eszkalálódhat; esetleg szankciók is bevezethetők, hogy rávegyük az oroszokat a tűzszünet elfogadására” – fogalmazott. Az Egyesült Államokban az Ukrajna-párti hangok próbálják meggyőzni a vezetést, hogy vegyen fel egy határozottabban Kijev-barát álláspontot. A jobboldali New York Post például május 2-án szerkesztőségi cikkben szólította fel a kormányt, hogy fegyverezze fel Ukrajnát. A lap álláspontja egyezik az európai vezetők nézetével: „Az egyetlen módja a háború lezárásának és a tartós béke megszületésének az, ha a »rossz szereplőt«, Vlagyimir Putyint rákényszerítik arra, hogy valódi engedményeket tegyen a tárgyalóasztalnál.” Az USA-ban tehát van kísérlet arra, hogy megváltoztassák az elnök álláspontját.
Vlagyimir Putyin orosz államfő Steve Witkoffot, az amerikai elnök megbízottját fogadja Fotó: AFP/Kristina Kormilitsyna/Pool
Washington érdeklődésének lankadásában szerepet játszhat az, hogy kisebb felbolydulás van a kormányzaton belül: száz nap után menesztették Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, és a szerepét ideiglenesen a külügyminiszter vette át. A nemzetbiztonsági tanácsadó az egyik legfontosabb fehér házi állás, amely nem igényel szenátusi megerősítést. Sajtóértesülések szerint Donald Trump régi bizalmasára, Steve Witkoff ingatlanbefektetőre szerette volna lecserélni Mike Waltzot, azonban kétségek merültek fel vele szemben. Witkoff az utóbbi hónapokban Trump elsődleges nemzetközi tárgyalója lett: bár eredetileg közel-keleti megbízottnak nevezték ki, már négyszer találkozott Putyinnal. A kormányzatban is vannak, akik kétségbe vonják az alkalmasságát, és a potenciális kinevezés hírére egy több forrást felvonultató cikkben támadta őt a New York Post. Trump így egyelőre Rubióra bízta a szerepet, ami jelzi, hogy benne bízik meg legjobban. Nem tudni, ki lenne Trump „nagykövete” Putyinhoz, ha Witkoffot kivennék ebből a szerepből. Valószínűleg egy ilyen csere nem mozdítaná előre a tárgyalásokat.
Az amerikaiaknak tehát, úgy tűnik, elfogyott a türelmük, és kérdés, ez a gyakorlatban mivel fog járni, hiszen Trump továbbra is szeretne az az elnök lenni, aki lezárta ezt a háborút. A kivonulás emlegetésével azt próbálhatja jelezni Washington, hogy vészesen fogy az idő, s letelhet az idő, amin belül elképzelhető a tűzszünet.
Amerikai vagyonszerzés
Április 30-án, Trump elnökségének 100. napján aláírták azt a természeti erőforrásokkal kapcsolatos amerikai–ukrán megállapodást, amelyet eredetileg februárban írtak volna alá, aznap, amikor Zelenszkij és Trump az egész világ szeme láttára összeveszett. A Center for Strategic and International Studies elemezte a megállapodás részleteit. Mint írták: egy közös befektetési alap létrehozásáról állapodtak meg a felek. „Az alapot részben a jövőben kitermelt természeti erőforrásokból származó bevételekből finanszírozzák. Bár ez Ukrajna számára kedvezőbb, mint a korábbi változatok, a megállapodás hatékonysága a hosszú távú békétől és a stabil befektetési feltételektől függ. A legfontosabb akadályok között szerepelnek a geológiai felmérések elavultsága, az energia-infrastruktúra leromlottsága és a biztonsági kockázatok” – olvasható az elemzésben.
Ukrajna 50 százalékkal járul hozzá az alaphoz, de ez csakis új kitermelési projekteteket érint, vagyis az ország legnagyobb olaj- és gáztermelői, a Naftohaz Ukrajini és az Ukrnafta, mentesülnek az alapba való befizetés alól. Visszamenőleg Ukrajna nem téríti meg Washingtonnak a korábban nyújtott katonai segítséget, de a jövőre nézve a megállapodás egyik legfontosabb része, hogy az alapba befizetett tőkének fog számítani az Egyesült Államok által Ukrajnának nyújtott minden jövőbeli katonai segítség. Az elemzés megjegyzi, hogy a megállapodás nagyban függ attól, hogy tartós békemegállapodás jöjjön létre. Marco Rubio a következőt nyilatkozta a Fox Newsnak a megegyezésről: „Az ásványi anyagokról szóló megállapodás jó Amerikának, mert sok pénzt fektetett ebbe a háborúba, és jó Ukrajnának is, mert segít neki fejleszteni a gazdaságát és újjáépíteni az országot, amikor a háború véget ér.”
Nyitókép: Donald Trump és Volodomir Zelenszkij megbeszélése a Vatikánban Ferenc pápa temetése előtt Fotó: AFP/Ukrainian Presidency/Handout/Anadolu
Az ukránok felvételével nem csak a mezőgazdaság és a munkaerőpiac kerülne veszélyben, hanem kinyitnánk az ajtót a háborúban csak erősebbé vált ukrán maffia előtt is, ami súlyos közbiztonsági problémákat eredményezne.
A bukás nem borítékolható, de az biztos, hogy rendkívül nehéz dolga lesz a megújulás ígéretével elnöki széket nyerő Nicușor Dannak.
p
0
1
10
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tecofo
2025. május 10. 16:55
A háborút nagyon könnyű lenne befejezni. Az USA-nak mindössze csak fegyvert és támogatást nem kellene hozzá adnia és ezt a szövetségeseitől is elvárnia. Anélkül tényleg nehéz. Vagy inkább lehetetlen.
Amerika az egyik hadviselő fél. Proxyháborúról beszélünk. Ha nem ebből indulunk ki, csak süket duma minden szó a békéről. Elfogyott a türelme... Asztalra csapott... Egyéb, hasonló baromságok... Hagyjuk már ezt. Fárasztó.
Ha békét akar, álljon ki a proxy mögül. Ennyi.